Volt egyszer egy kislány, egy szép fiut szeretett,de a fiu őt megcsalta, s könnyen nevetett. A kislány őt csak egyre várta, visszavárta kedvesét, de a fiu nemrég másnak adta a szívét. A kislány már nem tudott várni, a szép fiu nem jött el, ki kell a sinekre állni, hogy a vonat üsse el. Közeledik a gyors vonat, a kislány már tétovál, -Hátha holnap eljön még is, hátha újra vár- ...A gyorsvonat gyorsanfékez, megcsikordul a fék s egy - kettőre kitódul a sok-sok kiváncsi nép. A tömegben jön egy fiu, lesüti kék szemét, rápillant a kislányra s felismeri kedvesét. A kislány rápillant, kinyujtja két kezét, szomorúan néz rá, s felismeri kedvesét. -Tudtam, hogy eljössz egyszer, nem hiába mondtam én, mostmár tudom, mégis szeretsz, még is te vagy az enyém.- Lehanyatlik a lány feje, lehunnya két szemét s mire az orvos megérkezett a kislány már nem élt. A tömegből jön egy lányka, átfogja a fiu derekát, majd kedvesen szol hozzá. -Menjünk kedvesem tovább. -Nem megyek én innen tovább- szólt a fiu csendesen- őt szerettem tiszta szívből, ő volt az én kedvesem.